Az épületet 1894-ben emeltette Wampetich Ferenc, Bauer Ervin olasz palazzettókra emlékeztető tervei szerint. 1910-ben vette át Gundel Károly. John Lukacs szerint „a Gundel-ház sikere elválaszthatatlan Budapest és a magyar kultúra üstökösszerű felívelésétől a 20. század elején”. 1939-ben, a New York-i világkiállítás alkalmából ezt írta a The New York Times: „A Gundel vendéglő nagyobb, jobb hírverés Budapest számára, mint egy hajórakomány turistaprospektus.”

Az akkor már csaknem százéves, lerobbant, stílusát, hangulatát vesztett étterem 1992-ben nyerte vissza régi fényét, amikor (Ronald S. Lauder befektetéseként) az egykori vendéglősdinasztia méltó utóda, az éttermeiről és szakcikkeiről világszerte nevezetes Láng György (1924–2011) újíttatta fel. Nem sajnálták a pénzt a drága anyagokra. A Gundelben az újranyitáskor a falakon magyar mesterek képeit nézegethettük (a festményekről az étlap utolsó oldala adott eligazítást, a helyiség alaprajzát is feltüntetve). Ma már ezek a képek nincsenek a falakon. Az étterem új emblémáját és levélpapírját Milton Glaser tervezte (a világ akkor egyik legismertebb grafikusa).

A nagy ebédlő egyharmadát elfoglaló dobogónak az újjáépítők szerint nincs épületszerkezeti indoka, csupán intimebb hangulatot ad a teremnek. Az emeleten az Erzsébet- és az Andrássy-terem elegáns bankettek színhelye (maximum 260 vendégre tudnak teríteni, de akkor zsúfolt a terem). A nagy teremben a legjobb asztal a 8-as: innen mindent és mindenkit látni lehet. Legalábbis engem itt vendégelt meg Láng György, az egyik tulajdonos, az étterem újraalkotója.