1910 – Nagy múlt, nagy hagyományok

1910-ben Gundel Károly vette bérbe a fővárostól, és átnevezi Gundel Étteremre. Bár sokáig ez állt a cégtáblán, Gundel a Wampetics utódja.
Bátran munkához látott: modernizálta az étlapot, megreformálta a kiszolgálást, valamint az egész konyhai rendszert. És győzött! Gundel Károly megszelídítette a magyar konyhát, ötvözte azt a világból érkező kulináris trendekkel – és gasztronómiai történelmet írt ételeivel. A magyarok számára a Gundel név hamar az igazi vendéglátás szinonimája lett, az étterem a magyar politikusok, gazdasági vezetők és a polgári középréteg kedvelt találkozóhelyévé vált. „Sikk volt a Gundelbe járni…” így vélekedtek róla a művészek, sportolók, írók és más hírességek, illetve az étterem törzsvendégei.

A Gundel-palota gazdag és egyedülálló történelmével Budapest ikonikus épületei közé tartozik. Az étterem két dolognak köszönhette népszerűségét: az utánozhatatlan vendégszeretetének és az utolérhetetlen konyhájának. Gundel Károly a XX. század első évtizedeiben ösztönös érzékkel újította meg az addig zabolátlan magyar konyhát, ötvözve annak eredeti ízeit a francia konyha finomságaival, alkalmazva a modern konyhai technológiákat. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar gasztronómiában népszerű ételeivel, melyek ma is a mindennapi repertoár részei, mint például az Gulyásleves, a Palóc leves, és a méltán híres Paprikás csirke.

Jól ment a Gundelnek – olyan jól, hogy átvette az új Gellért Szálló éttermeit is. Az akkori magyar konyha unalmas, provinciális, zsíros-paprikás rémség, amire nem kíváncsi a világ. A szenvedélyes szakember úgy dönt, hogy a remek magyar alapanyagokból franciás ételeket kreál. Gundel Károly nem főzött, soha nem fogott fakanalat a kezébe – viszont nagyon jól kóstolt. Szalonképessé tette a gyengén párolt spenótot, és bevezette a spárgát, mint köretet. Ebben az időben a Gellértben született meg Gundel Károly három híres étele is, a fogas Rothermere, a Bakonyi gomba ragu és a Pittsburgi borjúborda. A Gundel épen, sértetlenül túlélte nem csak a két világháborút, hanem a Stefánia úti kocsi-korzó elmúlását, a konflis és a fiáker halálát és az autó megszületését is.
Gundel Károly által megálmodott és megvalósított filozófia szerint az étterem mindig is a vendégszeretet, az odafigyelés, az innováció és a hagyományőrzés helyszíne volt. A századelőn a kevésbé tehetős pénztárcájúak olyan ételeket fogyaszthattak, mint a sósperec és csapolt sör, illetve a főtt tojás pörkölt szafttal tunkolva. A fennmaradt korabeli történetek szerint minél módosabb volt valaki, annál beljebb ülhetett az étteremben, így „kasztok” szerint törzsasztalaiknál mulathatták az időt a hol kisebb, hol nagyobb asztaltársaságok.
A nemzetközileg híressé vált „Gundel-fogások” jobbára a tradicionális magyar konyha finomított, a Gundel-ízvilág jegyében átfogalmazott ételei. Az általa megkomponált ételek –Borjú Budapest módra, Gundel tokány, mártások és a kiváló desszertek– mára a magyar konyha nélkülözhetetlen fogásaivá váltak. Mint hagyománytisztelő étterem a mai napig, sokszor változatlan formában, eredeti receptúra alapján kínáljuk ezeket, ezzel biztosítva minden – akár hazai, akár külföldi – vendégünk számára, hogy autentikus módon találkozzanak a magyar gasztronómiai kultúrával.