Történetünk

Chef-legendák vacsorájával indult a Gundel 125. születésnapi éve!

1 ESTE – 2 CHEF – 5 FOGÁS

Kalla Kálmán meghatódottan mesélte, hogy milyen különleges érzés volt a Gundelbe egy estére visszatérni. - „Felemelő élmény, hogy számítanak a tapasztalataim. Örültem, hogy visszajöhettem…”

2019. május 21-én egy estére visszatért a Gundelbe Kalla Kálmán Chef, hogy Litauszki Zsolt Executive Cheffel komponáljanak egy emlékezetes vacsorát. Az estén megkóstolhattunk néhányat Kalla Kálmán ma is méltán sikeres fogásai közül, amelyekhez illő levest és főételt komponált a Gundel chéfje, Litauszki Zsolt (aki kicsit is figyeli a magyar gasztronómia alakulását, annak nem kell bemutatni az invenciózus, tehetséges és ambiciózus szakembert). Ő az, aki a Gundel tradíciót ötvözte az innovációval 2018-2020-ig.

1991 szeptemberében megvették a Gundelt, novemberben bezárták. Összesen 23 millió dollárt költöttek a házra – ez annak idején világcsúcs volt. Az 1992-es nyitástól egy évtizeden át sokan Észak-Amerikából csak a Gundel miatt repülték át az óceánt. A sikeres éra kulcsfigurája a fantasztikus séf, Kalla Kálmán volt. Őt Láng úr csábította vissza Magyarországra – korábban Washington DC-ben, az akkori magyar nagykövet, Zwack Péter séfje volt. Kalla hazatért, és nagyon óvatosan hozzányúlt a régi receptekhez. Megújította, felfrissítette az étlapot, és hozzátette saját kreációit. És mi lett a vége? Hát ez: „A Gundel a világ 10 legjobb éttermének egyike” – írta a Condé Nast Traveller 2006-ban. Kalla Kálmán séf a rendszerváltás utáni Gundel-feltámadás emblematikus figurájává vált. 15 dicsőséges évet töltött az étteremben, és főzött több száz híres és figyelemre méltó embernek, úgy mint II. Erzsébet királynőnek és még II. János Pál pápának is. A Gundel étterem 2000-ben köszöntötte egymilliomodik vendégét.

Az éttermet 1949-ben államosították. Az épületből kitették a családot, sőt, német származásuk miatt 1951-ben egy tanyára száműzték őket. Az éttermet különböző szállodavállalatok üzemeltették, 1949-ben az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat, majd a HungarHotels tagja lett. A rendszerváltás előtt a Fórum hotelhez csatolták. Sajnos, a kommunizmus idején a Gundelnek is voltak sötét napjai. Végül, 1973-ban bezárták, és megpróbálták a kor technikai színvonalára felhozni. A vendéglőt hét évvel később nyitották újra – ami ekkorra leginkább egy keletnémet restire hasonlított.

Jól ment a Gundelnek – olyan jól, hogy átvette az új Gellért Szálló éttermeit is. Az akkori magyar konyha unalmas, provinciális, zsíros-paprikás rémség, amire nem kíváncsi a világ. A szenvedélyes szakember úgy dönt, hogy a remek magyar alapanyagokból franciás ételeket kreál. Gundel Károly nem főzött, soha nem fogott fakanalat a kezébe – viszont nagyon jól kóstolt. Szalonképessé tette a gyengén párolt spenótot, és bevezette a spárgát, mint köretet. Ebben az időben a Gellértben született meg Gundel Károly három híres étele is, a fogas Rothermere, a Bakonyi gomba és a Pittsburgi borjúborda. A Gundel épen, sértetlenül túlélte nem csak a két világháborút, hanem a Stefánia úti kocsi-korzó elmúlását, a konflis és a fiáker halálát, és az autó megszületését is, de az 1949-es államosítást nem kerülhette el.

A Wampetics Vendéglőt 1910-ben Gundel Károly vette bérbe a fővárostól, és átnevezi Gundel Étteremre. „A nagy udvari és kerti helyiségekben pompás pavilonszerű födött helyiségek épülnek, melyek amellett, hogy a nyári melegben kellemes hűvöst nyújtanak, a szabad levegőnek is szabad teret engednek.”- írja a Vendéglősök Lapja 1911. június 20-án.

Bátran munkához látott: modernizálta az étlapot, megreformálta a kiszolgálást, valamint az egész konyhai rendszert. És győzött! Gundel Károly megszelídítette a magyar konyhát, ötvözte azt a világból érkező kulináris trendekkel – és gasztronómiai történelmet írt ételeivel. A magyarok számára a Gundel név hamar az igazi vendéglátás szinonimája lett, az étterem a magyar politikusok, gazdasági vezetők és a polgári középréteg kedvelt találkozóhelyévé vált. „Sikk volt a Gundelbe járni…” így vélekedtek róla a művészek, sportolók, írók és más hírességek, illetve az étterem törzsvendégei.

A vendéglő 1866-ban nyílt meg az Állatkert mellett a mai étterem helyén. Épült-szépült a Liget és lassan formát öltött az Állatkert is. Az ide kilátogató vendégek részére először egy belső éttermet terveztek, de végül a ma is ismert épület helyén húzták fel annak elődjét. A Városliget az 1800-as években egyre népszerűbb pihenő- és sétatér volt a társadalom széles rétege számára, nem véletlen tehát, hogy a dinom-dánomhoz az evés-ivás is hozzátartozott. A vendéglátás 1810-ben kezdődött Grossinger Leopold bormérési jogával, jöttek is a bérlők, először Klemensz – akinek neve mára feledésbe merült. Majd megérkezett Wampetics és Gundel, innen indult a magyar vendéglátás ligeti sikertörténete.