A lecsó a 20. századi magyar ételklasszikusok közé tartozik, de születése az 1860-as évekig nyúlik vissza. Az 1930-as évek elején már megtalálható volt szakácskönyvekben is. Gundel Károly Kis magyar szakácskönyve 1934-ben jelent meg. Ebben a szakácskönyvben fellelhető az a lecsó, amely a Gundel mai étlapján, a Nemzeti 11 között mangalicakolbászos tojásos lecsó néven szerepel. Ez az eredeti magalicakolbásszal elkészített verziója. És a tetejére egy „belévert tojás” kerül.

A lecsót 1914-ben jegyezték le először a ma is ismert nevén, és egyértelműsítették, hogy ez ,,zöldpaprika paradicsommal”. Az I. világháború idején Berthold és Manfréd megalapította az ,,Első Magyar Conserv Gyár”-at, majd 1924-ben bejelentette a Globus márkanevet. Ez a folyamat segítette még jobban a lecsó elterjedését, mert a konzervek bárkihez eljuthattak. 1934-ben Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvében is ott a recept, 1936-ban Karinthy Frigyes egyik kötetében is megjelent az ételre utaló kifejezés: ,,lecsós kolbász belévert tojással”. A Gundel étterem Nemzeti 11 válogatottjában mangalicakolbászos tojásos lecsó néven szerepel.

Íme, a lecsórecept az 1934-es Gundel-féle Kis magyar szakácskönyvből.

Hozzávaló

1,40 kg zöldpaprika

600 g friss paradicsom

150 g vöröshagyma

80 g zsír

50 g füstölt szalonna

5 g fűszerpaprika, só

Elkészítés

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk, ha erős, az ereit is kivágjuk, de végső esetben csípősségét leforrázással is enyhíthetjük. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, a héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk.

A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockára vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később – ha levének egy része már elfőtt – fedő alatt mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Ez a mennyiség kb. 1 kg konzervlecsónak felel meg.) Ilyen a lecsó mint ételízesítő vagy köret. Ha önálló fogásként adjuk, főzhetünk benne virslit vagy kolbászt, egészben vagy karikára vágva, de üthetünk rá – közvetlenül a fogyasztás előtt – felvert tojást is, sőt van, aki rizst hint rá már az elején, hogy együtt elkészítve tartalmasabbá tegye.