Ettől a hozzávalótól lesz felejthetetlen íze az Újházi-tyúkhúslevesnek!

A különféle levesek készítése szinte egyidős a tüzet és a kezdetleges edényeket ismerő emberiséggel. Nem véletlen, hogy a levesek a mai napig fontos szerepet töltenek be az étkezéseinkben. A húsleves azonban jóval többet jelent számunkra, mint egy egyszerű étel. A húsleves ugyanis gyógyít. Legalábbis nagyon sokan fogyasztjuk szívesen, amikor megtámad minket valamilyen betegség.

A húslevesek közül pedig az egyik leghíresebb az Újházi-tyúkhúsleves, melynek névadója, Újházi Ede, 184 éve született. Ez a leves pedig maga a tradíció és a különleges ízek tökéletes találkozása, nem véletlenül lett a magyar konyha egyik legikonikusabb étele. Ezt a levest tálalják fel hazánkban a legtöbben, amikor ünnepelnek, sőt, a hétköznapokból is egy pillanat alatt varázsolhatunk ünnepet ezzel a csodás levessel. De vajon melyik hozzávalónak köszönhető, hogy az Újházi-tyúkhúsleves a mai napig őrzi népszerűségét, csodálatos íze miatt?

Az Újházi-tyúkhúsleves története

Az Újházi-tyúkhúsleves a Gundel étterem elődjéből, a Wampeticsből származik. A leves névadója, Újházi Ede, a neves színész, nem csak a színpadon, de a gasztronómiában is otthonosan mozgott, így kérésére többször is elkészítették a levest. A leves titka az volt, hogy „érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel” készült, az akkori leírások szerint. Akik az eredetit kóstolták, azt mondták, a tyúkhúson kívül a zeller is csodás ízt adott a levesnek.

Azonban volt még egy titka az eredeti, Újházi-tyúkhúslevesnek. Állítólag a tyúk helyett gyakran kakasból készült, és a színész arra is nagyon odafigyelt, hogy a kakasok „taréjai és egyéb megkülönböztető szervei” se kallódjanak el. Elmondása szerint az „ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”

A színész gyakran utazott el Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze, hiszen vén kakasok kellettek a leveshez, amelyeknek, ahogyan ő fogalmazott, „megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze.” Az akkori leírás szerint három napig egyfolytában kellett főzni a kakasokat, amelyek húsa így teljesen átfőtt, és szinte eggyé olvadt a főtt zöldségekkel. A levest pedig szinte afrodiziákumként, egyfajta szerelmi bájitalként tartották számon akkoriban.