Milyen dicséretnek örül a legjobban a séfek séfe?

Szerző: Horváth B. Balázs

Egyelőre még csak tervekben létezik a Nem Adom Fel Alapítvány Mikes Lélekközpont programja, amely nyolc apartmanból állna, és tíz-tizenkét testi, valamint mentális akadályokkal élő fiatalnak adna lehetőséget, hogy önállóbb életet élhessen. A tervet és az álmot szerencsére egyre többen támogatják. Például Wolf András is, aki az Eventrend cégcsoporthoz tartozó éttermi projektekért felel, így a Gundel, a New York kávéház és a Séf Asztala tartozik hozzá, így ő valóban az ottani séfek séfe (corporate chef).

Kezdeti segítségként a jövőben beköltöző fiataloknak tanít meg pár alapvető ételt elkészíteni, így olyan praktikákat és fogásokat ismerhetnek meg, amelyek könnyebbé tehetik számukra, hogy majd maguknak főzhessenek. Ezt az első találkozót mentünk el mi is megnézni.

A Gundel étterem kis testvére, a Bagolyvár előtt találkozunk a csapattal. A legszembetűnőbb jelenség Győző. Nem lehet vele nem foglalkozni. 33 évesen gyermekként örül mindennek és mindenkinek. Nagyon szereti a magyar válogatottat, Erdélyt, és úgy általában mindenkit: „Nagyon szeretlek, Szabolcs” – üdvözli a kerekesszékben ülő Papp Szabolcs alapítványi szóvivőt, és persze utána egy nagy ölelés is következik.

Egyszerű fogások, kis trükkökkel

Szabolcstól pedig megtudjuk, hogy tíz beköltözőjelölt közül öten tudtak most eljönni. Mindannyian olyanok, akik számára a teljes önálló élet túl nagy kihívást jelentene, mert olyan fogyatékkal élnek, amely ezt megakadályozza. Vannak köztük, akiknek a szülei már idősek, és nem tudni, meddig van erejük gondoskodni róluk. Van, akinek fizikai segítségre van szüksége, más az értelmi akadályozottsága miatt szellemi odafigyelést igényel. A jövőbeni Lélekközpontban a folyamat része lehet annak, hogy megtanulják azt is, milyen mértékű önállóságra képesek, és milyen esetben szorulnak segítségre. Sokak számára ugyanis kulcsfontosságú, hogy 

AMIRE MAGUKTÓL KÉPESEK, AZT ENGEDJÉK NEKIK ELVÉGEZNI. ILYEN LEHET A FŐZÉS IS.

A csapatban ráadásul szinte mindenkinek van valamilyen képessége, amivel a másikat erősítheti. A sérült emberek ugyanis gyakran egymásnak segítenek. Szabolcs szerint egy mozgássérültmosdót például úgy lenne a legjobb kialakítani, hogy még egy kerekesszék beférjen. Sok esetben ugyanis a sorstársak segédkeznek, és az olyan házaspárok sem ritkák, ahol mindketten kerekesszékbe kényszerültek. Ha például a jelenlegi csapatot nézzük, Üveges Kata súlyosan korlátozott a mozgásában, de diplomás informatikus-közgazdász, így szellemileg lehet a segítségére másnak, míg Győző a fizikai akadályokat küzdheti le számára.

A kis közös főzőcske azért is fontos nekik, mert jó társasági esemény, amiért érdemes kimozdulni. Ráadásul ők is úgy érzik, hogy figyelnek rájuk, és megadják nekik a tiszteletet. Emellett Wolf András is megismerheti őket, és találkozhat ilyen élethelyzetekkel, így kialakulhatnak kapcsolatok, segítségnyújtások, amelyek példaértékűek. Ezenkívül mindenkinek inspiráló látni, hogy ők nem adják fel.

Wolf András is elmesélte, hogy azonnal szívesen vállalkozott a feladatra, amikor megkeresték. Így mutat pár trükköt, fogást a konyhából, hogy könnyebb legyen a jövőben beköltözők önellátása.

Két-három óra alatt persze nem lehet csodát művelni, de nagyon remélem, hogy kialakul egy élő kapcsolat, és valódi segítséget is tudunk majd nyújtani. Nagyon szívesen elmegyek a helyszínre is, hogy ott is tudjak majd segíteni

– mondta a séfek séfe, miután a körözötthöz a salottahagymát felvágta.

A program során két reggelit, két főételt és egy desszertet mutat be a szakács, így körözött, melegszendvics, füstölt húsos, savanyú káposztás galuska, paradicsomos penne és császármorzsa is készült.

Mind nagyon egyszerű fogások, de tartalmaznak kis trükköket. A körözöttbe például tehetünk kis mustárt a pikantéria és a sav kedvéért. A melegszendvicsnél a sütőlapra (vagy otthoni körülmények között a serpenyőre) sütőpapír kerül, és lesúlyozva sül, így nem kell hozzá kontaktgrill. A galuskát pillanatok alatt lehet összekeverni kézzel, és egyből ugyancsak kézzel átnyomni egy rácson, így ez lehet az alapja több fogásnak. A paradicsomos tészta szószába (sugóba) érdemes zellert és sárgarépát is főzni, mert így sokkal tartalmasabb. A császármorzsánál pedig biztosabbá teszi a végeredményt, ha serpenyőben kezdjük, majd a sütőben fejezzük be a lapok kisütését.

Azért mosolygok, mert szeretek élni

Közben kiderül, hogy a legnagyobb gasztrorajongó vélhetően a csapatból Németh Zsóka, aki ha majd beköltözik az apartmanba, biztosan felhasználja majd az itt tanultakat. Ő egyébként nagyon szereti az ázsiai konyhát is, mint például a pad thait, amelybe előszeretettel tesz csilit, garnélát, tojást, bambuszrügyet, tamarindpasztát és halszószt is. Olasz vonalon a carbonara a kedvenc, jó sok parmezánnal, tojással, borssal, szerecsendióval. Még azt is hangsúlyozza, hogy az egyik legfontosabb tényező, hogy a spagetti főzőlevét is használjuk fel a szószhoz, mint ahogyan Olaszországban teszik, de abban nem feltétlenül ért egyet a vaskalapos olaszokkal, hogy kerüljük a tejszínt, mert szerinte attól lesz még krémesebb és könnyebb az állaga. A klasszikus hazai konyhából a rakott krumplit szereti legjobban, és édesapjával szívesen megy horgászni is:

Így mi friss hallal dolgozunk, nem fagyasztottal

– meséli büszkén.

Mindezeken túl ő a főzésben leginkább a szenvedélyes szakácsokat kedveli, mert szerinte a főzés arra is jó, hogy kifejezzük vele az érzelmeinket:

HA NEM VAGYUNK BOLDOGAK, AKKOR FŐZÜNK VALAMIT MAGUNKNAK, ÉS JOBB LESZ.

A közös főzőcskéből az is kiderült, hogy lehet tőlük is rengeteget kapni, mint például Győzőtől, aki mindenkivel egy hatalmas mosollyal kezdi a találkozást, és közli, hogy „nagyon szeretlek, Szabolcs”, „nagyon szeretlek, Géza bá” vagy „nagyon szeretlek, Balázs”, és megölel. Ezt lehet, hogy páran túl közvetlennek érzik, de lefegyverző is egyszerre, és egy idő után átvehetjük a hozzáállást, amelyet a magunk gyerekkorából már jó eséllyel elfelejtettünk.

Ezen túl pedig persze inspiráló is, hogy a sok akadály ellenére a legtöbb esetben nem azért mosolyognak, hogy kifelé mutassák:

Én azért mosolygok, mert szeretek élni. Csodálatos feleségem van, és három gyerekünk. Az életben annyi szeretetet és lehetőséget kaptam, hogy nincs okom panaszkodni. Nem tudok olyat mondani, amit nagyon szerettem volna, és ne kaptam volna meg

– mondja a kerekesszékben élő Szabolcs, aki szerint jó lenne, ha a társadalom többi része azt is észrevenné, hogy rengeteg olyan munkafázis van, amelyet megváltozott munkaképességűek is el tudnak végezni. Ha pedig ezt meg tudják tenni, akkor ők is hasznosnak érezhetik magukat.

Zsóka sem érkezett például üres kézzel, egy üveg meggylekvárt hozott, amelyet maga készített, ami pont jó a császármorzsához. Ehhez a tésztát, a palacsintákhoz hasonlóan, András forgatja át. Győző meg is dicséri ezért:

Azt a pucujáját! Büszke vagyok rád, András!

És senki nem veszi ironikus viccelődésnek. András is büszke a munkájára. Még talán a Michelin inspektorainak sem főzne több gonddal.

Egy társadalomról ugyanis sokat elárul, hogyan tudja kezelni azokat, akik bár szeretnének megállni a saját lábukon, de állandó akadályokkal küzdenek, és mégsem adják fel. Lehet, hogy nem mindannyian tudnak majd megfőzni egy komolyabb fogást. De ha valaki megmutatja, hogyan kell, meg akarják tanulni, és egymást segítve, vagy akár ezt a feladatot is meg akarják oldani.

A végén összeáll a csapat egy csoportképre is, és óriásit ordít:

Soha nem adjuk fel!

Győző még hozzáteszi: és a magyar válogatott sem.

Milyen dicséretnek örül a legjobban a séfek séfe?
Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Adatkezelési tájékoztató