Az étel illata, avagy kíváncsi Fáncsi a Gundel étteremben
Élt Budapesten egy család, akik egy éttermet vezettek a Városligetben. Az étterem híres volt ízletes, magyaros ételeiről és egyedülálló vendégszeretetéről. Gundel étterem, ez volt a neve. Gundel bácsi, a családfő – az étterem alapítója -, szívügyének érezte, hogy vendégei mindig elégedettek legyenek. A vendéglő különleges ételeinek híre messze földre eljutott.
A kiszivárgó illatok bejárták az egész Ligetet, beszállingóztak az Állatkertbe is, nem kis izgalmat okozva az ott lakó állatoknak. Aki a legjobban vágyott Gundel bácsi ételeire, az Fáncsi volt, az elefánt.
Ő aztán folyamatosan azon gondolkodott, hogy vajon honnan jöhetnek ezek a finomabbnál finomabb illatok. Ezt csak tetézte, hogy Gundel bácsi állandóan új recepteket talált ki, amelyeknek köszönhetően az illatok még erősebbé és ínycsiklandóbbá váltak. Fáncsi nyála már szinte csorgott a vágyakozástól. Egy szép napon az elefántház felé sétált egy család. Így áradoztak:
– A palacsinta is mesés volt! Ide még visszatérünk, Gundel bácsi étterme a legjobb – mondta az apuka. Az elefánt mindent hallott és örömében trombitálni kezdett, méghozzá olyan hangosan, hogy az egész környék zengett tőle.
– Ez az, biztosan ő az, akit én keresek! – mondta, miközben már azon töprengett, hogyan tudna eljutni az étterembe és hogyan tudna egyet megkóstolni a sok finomság közül. Mondjuk, azt az isteni palacsintát… A megoldás még váratott magára, de nem sokáig.
Aznap délelőtt arra járt gorilla mama a kicsinyeivel. Meghallották Fáncsi pityergését:
– Bárcsak én is ehetnék abból a finom palacsintából! Bárcsak, bárcsak, bárcsak… – s legördült egy elefántkönnycsepp hatalmas ormányáról. Gorilla mama megsajnálta a szomorkodó elefántot.
– Fáncsikám, gyere velünk, meghívunk ebédre a Gundel étterembe! – az elefánttal madarat lehetett fogatni, annyira örült az invitálásnak: – Ebédelni megyek, palacsintát eszem majd a Gundel étteremben – újságolta cimborájának, Lórinak, a papagájnak.
Izgatottan készülődött, s mire delet ütött az óra, megérkeztek gorilla mamáék egy utánfutós autóval. A vicces terepjáróban elől ültek a szülők, hátul a kismakik, Fáncsinak az utánfutóba kellett bepréselődnie, ami nem volt egyszerű mutatvány.
– Minden rendben, bent vagyok.
Indulhatunk! – trombitálta vidáman, és a kisautó lassan gurulni kezdett. Rövid zötykölődés után Fáncsi megpillantotta a feliratot: Gundel étterem. Mélyen beleszippantott a levegőbe, ami telítve volt újabb, zamatosabb illatokkal:
– Hm, micsoda boldogság! – gondolta meghatottan. – Innen még ajándékot is vihetek afrikai rokonaimnak, mennyire örülnek majd neki! Aznap este utazott Fáncsi Afrikába, hogy meglátogassa Ormányos bácsit és családját, akik szintén nagyon szerették a finom ételeket.
Mindeközben Gundel bácsi a konyhában vidám nótákat dúdolgatott.
– Trallalla, trallalla, készül már a palacsinta – közben ránézett az órájára. – Ajjaj, jó lesz sietni, mert jönnek a vendégek! – mondta és gyorsabban kóstolgatta az ételeket. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas ormány szagolgat befelé a konyhaablakon. Először nem hitt a szemének, kirohant az épületből, s leesett az álla, amikor meglátta, hogy egy termetes elefánt áll vele szemben népes gorillacsalád gyűrűjében. – Na, ilyen vendégeim sem voltak még! Üdvözöllek benneteket, gyertek utánam, keresünk nektek egy jókora asztalt! – s elindult a vendégek előtt.
A teraszon, a kert közepén terített nekik, s az asztal hamarosan roskadozott az illatos és ízletes ételektől. Fáncsi jól megpakolt elemózsiás kosarat kapott, amit Gundel bácsi az elefánt afrikai rokonainak küldött ajándékba, hogy ők is megkóstolhassák az étterem különleges fogásait. Az ebéd igazán jól sikerült, Fáncsi tele pocakkal, vidáman távozott. Vitte a csomagolt ajándékot és szeretettel nézett vissza a vendéglősre.
– Köszönjük szépen, jövünk máskor is!
Gundel bácsi elégedetten sóhajtott egyet. Boldog volt, hogy örömet szerezhetett az állatoknak, és mivel szíve csücskei az elefántok voltak, ezért úgy gondolta, milyen szép is lenne, ha a vendéglő címerében is megjelenne egy belőlük. Úgy is lett!
Attól kezdve az étterem címerállata az elefánt lett, sőt, nem is egy, hanem kettő. Figyeld csak!
